Szegedi papucs

A szegedi papucs rövid története

„Szeged városának egyik világhírű különlegessége a papucs. Szegeden a török hódoltság alatt papucsosok is

dolgoztak. Bizonyosra vehető, hogy a papucs viselet már e kortól elkezdődött és azóta is él, megszakítás nélkül. A XIX. sz. elején még nincs különálló papucsos ipar, ezt ma élő idős mesterek

 is tudják. A szegedi papucsosok emlékezete szerint, iparuk az 1850-es évek tájkán különül el a régi, nagy múltú csizmadia mesterségtől. Szeged városának a XIX. sz. -ban meginduló és az 1879. évi nagy árvíz után teljesedő kikövezésével indul meg a mesterség virágzása. Hiszen az előtt az utakat borító feneketlen sár miatt az asszonynépek is csizmában, bocskorban jártak. A szegényebb asszonynép tehát a színes és díszes papuccsal és a drágább kelméket helyettesítő, de a helyi hagyományokba illeszkedő festő ruhával (kék festő ruha) tartja fenn még mintegy fél évszázadon keresztül a szegedi népviselet jellegzetes formáit. Később az országos kiállítások és árumintavásárok, szegedi filléres vonatok és szabadtéri játékok közönsége is megismeri és megkedveli a különlegességgé, fogalommá váló szegedi papucsot.”

Idézet: Bálint Sándor Csongrád-megyei füzetek 12. szám – A szegedi papucs. Szeged 1955